A mediterrán térség természetközeliségében leginkább megőrzött
területe a horvát Adria. Milliók vándorolnak nyaranta a tenger partjára, hogy
töltekezzenek szépségeiből, megismerjék történelmi örökségét és varázsos
élővilágát.
De milyenek is a horvátok, hogyan élnek, miként
gondolkodnak? Hogyan tehetjük magunkévá a tengeri életmódot, a varázslatos
természeti környezetet, a növény- és állatvilág egy-egy darabját? Merre, hogyan
tudunk közlekedni, mit érdemes felkeresni? Mi az, amit muszáj megkóstolni?
Egyáltalán: mitől olyan varázslatos az Adriai-tenger, hogy nemcsak Európából,
hanem a világ majd minden tájáról milliók keresik fel évente?
Peter Mayle Provance-ról vagy Frances Mayes
Toszkánáról írt könyveihez hasonlóan a kívülálló rácsodálkozásával, de a
bennfentes jól értesültségével, egyszersmind őszinte rajongással, de a
furcsaságoktól sem eltekintő ironikus látásmóddal mutatja be az író az Adriát
és az ott élőket jellemző életmódot. Könyve számtalan praktikus tanáccsal,
olvasmányos élménnyel és új látásmóddal gazdagítja olvasóit, de segít a rejtett
szépségek és az adriai emberek felfedezésében és megismerésében.
Sok-sok kérdésre próbál választ adni, de mindent
egybevetve mégiscsak egy dologról szól ez a könyv: az Adriáról – de azért
minden másról is, ami hozzá kötődik. Az Adriakék, tengerzöld nem útikönyv,
de fontos és érdekes helyek, látnivalók bemutatására ugyanúgy kitér, mint ahogy
számos, az eligazodást segítő tippet is ad az utazóknak. Nem regény, de
irodalmi igényességgel igyekszik bemutatni az Adriát, a természeti környezetet
és az ott élőket, miközben elgondolkodtat vagy szórakoztat egyes jelenségek,
helyzetek és történetek felidézésével.
